Az idén hetedik alkalommal szervezte meg a Talentum Gyermek- és Ifjúsági Néptánctábort a horgosi Túrú-tanyán a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület.
A táborban csaknem egy héten át 107 gyerek három korcsoportban tanulhatott neves magyarországi néptáncpedagógusoktól, valamint az itt töltött idő alatt a szürke hétköznapokból kiszakadva átélhették az igazi gyermekkor valódi örömeit is: mobiltelefon nélkül, egymásra odafigyelve barátkozhattak, játszhattak, és akár mezítláb is szaladgálhattak. A csapatokba verődött gyerekek pedig egymással versenyezve átélhették az igazi közösségépítés varázsát is.
A tábor a magyarországi Zagyva Banda koncertjével kezdődött és a gyerekek gálaműsorával ért véget a Juhász Zenekar kíséretében csütörtök este. A résztvevők itt megszerzett tánctudását nagy érdeklődéssel kísérte több száz szülő, nagyszülő és rokon, akik a táborzárás után csemetéiket a társaiktól elbúcsúzva könnyes szemekkel, de élményekkel teli ültették be az autókba. A gyerekeket talán csak az vigasztalta, hogy jövőre ugyanitt ismét találkozhatnak majd egymással. A táborról lapunknak Brezovszki Roland és Brezovszki Tamara, a két fő szervező, a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesületet életre hívó házaspár nyilatkozott.
* Gyönyörű itt a környezet, a Túrú-tanya jó helyszínnek bizonyult?
— Hét éve járunk erre a csodálatos helyre, mely megadja a tábor alaphangulatát — kezdte Roland. — Ez egy szenzációs hely, és nem is szándékozunk változtatni, hiszen nagyon bevált. Azt szoktam mondani, hogy ez a tanya nagyon megfelel a XXI. század követelményeinek, kiváló körülmények vannak ugyanis ahhoz, hogy a szülők nyugodt szívvel itt tudják hagyni a gyerekeket. Rájuk itt egyfajta önállóság is hárult, de mégis a felügyeletünk alatt voltak. A tábor szervezői rajtunk kívül Vass Brezovszky Tímea és Vass Endre, mi négyen vagyunk a tábor megalkotói és fő szervezői, illetve meg kell említeni Szakács Tamást és Baranyi Annamáriát is, akik oroszlánrészt vállalnak a munkából, nemcsak a tábor idején, hanem egész évben is.
* Kik voltak a szakmai előadók, illetve a néptáncoktatók?
— Nagyon fontos, hogy egy jó csapatot hozzunk össze minden évben. Magyarországról hívjuk az oktatókat, de most volt egy kárpátaljai táncoktatónk is. Az idén Sikentáncz Szilveszter érkezett Budapestről, párja pedig Váradi Enikő, ő kárpátaljai, és viski táncokat tanítottak. Szilveszterről azt kell tudni, hogy az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület elnöke, Örökös Aranysarkantyús táncos és a Népművészet Ifjú Mestere, rangos elismerésekben részesült már. Rajta kívül Módos Máté és Almási Berta oktat, ők a Magyar Állami Népi Együttes szólótáncosai, és magyarózdi táncokat tanítottak. A harmadik oktatópárosunk szintén Budapestről érkezett, Józsa Tamás és Marosi Gerda, ők nyírségi táncokat tanítottak a legkisebbeknek. Három korosztály van: az alsósok, az ötödikes-hatodikosok, valamint a hetedikes-nyolcadikosok és középiskolások csoportja — mondta el Roland. Tamara hozzátette: — Soha nem kezdőkről és haladókról beszélünk. A gyerekek korosztályok szerint vannak csoportokba osztva. A táncok is az ő korosztályukhoz igazodnak. Azért vannak így elkülönítve, hogy a megfelelő tudást, illetve táncot el tudják sajátítani, annak érdekében, hogy sikerélménnyel térjenek haza.
* Neves oktatók jöttek, ez minden évben így van?
— A Talentum-műhelyt nagyon sokan szeretik és tisztelik. A meghívásunkra olyan emberek érkeztek, akik már nem mindenhová járnak el, mint akár tavaly Fitos Dezső és Kocsis Enikő, de megemlíthetjük Fundák Kristófot és Kaszai Lilit is, ők most az élvonalba tartozó oktatók Magyarországon — mesélte Roland. Tamara hozzátette: — Nagyon fontos, hogy jó táncpedagógusok és közösségépítők is legyenek, mert a táncoktatáson kívül nagyon sok minden történik a táborban, folyamatosan játszunk különféle csapatjátékokat, Ki mit tud?-ot, és számháborút is szerveztünk. Fontos, hogy a táncoktatók ebben is vegyenek részt. Ők szívvel-lélekkel itt vannak, nem csupán letudják a napi öt és fél óra táncoktatást, hanem mindenből kiveszik a részüket. Oktatnak, nevelnek és a közösségi programokon is jelen vannak.
* A táncosokat a táborban külön zenészek kísérik?
— A Talentumnak van egy kiváló együttese, itt a táborban alakult meg három évvel ezelőtt. Ez a Duhaj zenekar. Tagjai húzták a talpalávalót este a táncházban, illetve természetesen a próbákon is muzsikáltak. Nagyon nagy büszkeség számunkra, hogy a táncosainkból egy zenekar is kialakult — mondta Tamara.
* A gyerekek a tábor után is aktívan foglalkoznak néptánccal, hasznukra válik az, amit itt tanulnak?
— A táborok varázsa abban rejlik, hogy a gyerekek, ha nem is teljesen, de sajátítsák el az itt tanult táncok stílusát vagy az alaptechnikai részét. Amit az év folyamán legalább négy hónapig csinálnánk velük, azt itt öt nap alatt át tudjuk adni. Intenzív munka folyik, erre koncentrálunk — ecsetelte Roland. Tamara ezután hozzátette: — Itt szoktuk megalapozni a következő év koreográfiáit. Erre természetesen még rátanulnak a gyerekek. Az év közbeni próbákon, iskola után, egy vagy másfél óra alatt nem lehet annyit megtanulni, mint itt.
* Milyen foglalkozások voltak a néptáncon túl?
— Kézműves-foglalkozásokon is részt vettek a gyerekek, hiszen a tánc mellett nagyon sok fiatalt érdekel az iparművészet is. Kiváló iparművészekkel tudunk együttműködni, akik a délutáni időszakban kötött szabadfoglalkozások során foglalkoztak a gyerekekkel — mondta Roland.
* Milyen kézműves-foglalkozásokon lehetett részt venni?
— Lévai Szófia nemezelt a gyerekekkel, Ökrös Csilla a gyöngyfűzés technikáját, Márton Tímea a bőrtechnikát tanította meg nekik, Kosányi Valéria pedig rongybabákat készített velük. Ezenkívül volt kosárfonás és gölöncsérezés is. Szerveztünk hajfonó versenyt is, ezt három-négy évvel ezelőtt kezdtük el csinálni azért, hogy a lányok tanuljanak meg fonni. Ez hozzátartozik a viselethez, szóval nélkülözhetetlen a tudás. Minden reggel úgy kezdték a próbákat, hogy körbeültek egymás mögé, és mindenki fonta az előtte ülő haját. A gyerekek az első naptól kezdve csapatokban játszottak. Különféle helyekről jöttek, megfordult itt palicsi, szabadkai, hajdújárási, feketicsi, zentai, bácskossuthfalvi és tordai is. Nem mindenki ismerte itt korábbról egymást, pedig sokan visszajárnak évről évre. Mindjárt az első napon tíz-tizenegy fős csapatokat kellett kialakítani, és különféle feladatokat teljesítettek mindennap. Ez is még jobban összekovácsolta őket — emelte ki Tamara.
* Ezek a csapatok versenyeztek is egymással?
— Igen, és pontoztuk is őket. Az utolsó este előtt a tábortűznél volt az eredményhirdetés. Kiváló közösség- és csapatépítés folyt itt. Ez mind hozzátartozik egy jó táborhoz. Nagyon fontos egy kicsit kiragadni a gyerekeket a mindennapokból. Egy rohanó és megváltozott világban élünk, a szülők is túlságosan féltik őket, ma már minden más, mint régen volt. Már csak ezért is fontos megszervezni egy ilyen tábort, mert tartós barátságok születnek itt, a gyerekek sátorban alszanak, amit különösen élveztek — mondta Tamara.
* Jó látni, hogy a gyerekek egymással beszélgetnek, nem pedig a telefonjukat nyomkodják.
— Nem is hozhattak magukkal telefont, ennek pedig több oka is van — jegyezte meg Roland. — Egyrészt, hogy egymással beszélgessenek, másrészt pedig nem szerettük volna, hogy lefekvés után egy hirtelen fellobbanó honvágytól vezérelve hazatelefonáljanak a sátorból, mert a szülők ilyenkor azt hallanák, hogy a gyerek szomorú, ez azonban csak egy pillanatnyi állapot. Ezért megkértük a szülőket, hogy legyenek bizalommal felénk. A tábort zárt területen rendeztük meg, a gyerekek nem mehettek ki, és be is tartották a szabályokat.
Forrás: Hét Nap