Hímzősablon-mintaszúró-, előnyomó műhely átadás.
A zentai kézimunkázók régi álma vált valóra a hímzősablon- mintaszúró-, előnyomó műhely berendezésével és ünnepélyes átadásával. Július 22-éttől a Népi Technika székházában várja a hímzés szerelmeseit a megmentett, különösen ritka hagyaték.
A műhely átadására szervezett alkalmi ünnepségen beszédet mondott Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, muzeológus, a Rozetta Kézműves Társaság elnöke, és Domány Katalin a megőrzött mintázó eszközök örököse, valamint az alkalmi műsor szereplője volt Szeles Veronika népdalénekes, aki gyönyörű hímzett viseletével és szép hangjával nyűgözte le a közönséget. A néprajzkutató elmondta, hogy a Rozetta társaság 2018-ban pályázott a drukkoló műhely kialakítására és Kiss György (1902-1970) zentai mintaszúró mester régi műhelyének megvásárlására. Az értékmentéssel nem csupán a gép, a műhely felszerelésének megvásárlása, vagy az eszközök begyűjtése volt a cél, hanem egy régi, kihalófélben lévő mesterség újjáélesztése is. A Rozetta Kézműves Társaság tagjai, Szűgyi Zsuzsanna és Horváth Mária vezetésével tovább végzik a hímzésminták drukkolását. Az eszközök és gép mellett hatalmas mintagyűjteményt is megőrzött édesapja után Domány Katalin, mintegy 7500 mintát, s így ezeknek a hímzésmintáknak is rendszerezett, méltó tároló helye létesült ebben a felújított műhelyben.
Sajnos, megfogyatkoztak a kis klubként működő hímző szakkörök, – fogalmazott Nagy Abonyi Ágnes, kevés rendelkezik szakértő erőforrással. Régen nálunk a népi hímző kultúrában uralkodó díszítmény volt a fehér lyukhímzés. Ezért sokat jelent, hogy itt maradt helyben Kiss György családi hagyatéka, melynek mintasablonjairól tovább tudják drukkolni a régi mintákat, s újravarrni.
A kialakított hímzősablon, mintaszúró-drukkoló műhely adattárként, látogatható értéktárként, a mai kézműveseink számára nyitott műhelyként fog üzemelni, amelyben elsősorban a zentai hímzőkultúra, a helyi drukkoló mesterek nagyra értékelt munkájának továbbéltetésén fognak fáradozni.
A Hagyományok Háza szakmai ajánlásával – a Csóri Sándor pályázat anyagi segítségének, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársainak köszönhetően egy régi mesterségnek teremtettek méltó helyet.
Forrás: Vajdaság Ma