A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Arany János-díját kapta a bátkai származású Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója.
„A díjat olyan külhoni magyar tudósok, kutatók jutalmazására kell fordítani, akik jelentős tudományos munkásságot mutattak fel életük során, kiemelkedő eredményt értek el, vagy fiatal kutatóként hoztak létre jelentős teljesítményt” – olvasható a díj alapító okiratában. 2004 óta Felvidékről átvehette már a rangos elismerést Liszka József, Csehy Zoltán, Bauer Győző, Benyovszky Krisztián, Vadkerty Katalin, Sándor Anna, Szabó Pál, L. Juhász Ilona és Takács Gergely is.
Lovász László, az MTA elnöke a szervezet 187. közgyűlésén adta át az elismerést az alábbi indoklás kíséretében: „Simon Attila egész tudományos pályafutását választott tudományszakához, a történettudományhoz és a kibocsátó közösséghez, a szlovákiai magyarsághoz való szilárd elkötelezettség jellemzi. Teljesítménye kutatóként, oktatóként és vezetőként egyaránt kimagasló”.
Az 1966-ban született Simon Attila általános iskolai tanulmányait Bátkán végezte, majd 1984-ben a rimaszombati gimnáziumban érettségizett. 1989-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom–történelem szakos tanári oklevelet. Ezután a bátkai alapiskolában, majd a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnáziumban tanított. 2001-től a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, majd az intézet történeti szakosztályának igazgatója lett. 2005-ben a Pécsi Tudományegyetemen doktorált és a Selye János Egyetem Tanárképző Karán a Történelem Tanszék vezetője lett. 2011-ben a Pécsi Tudományegyetemen habilitált. Elsősorban a szlovákiai magyarok két világháború közötti történetével foglalkozik. Több tankönyv írásában is részt magyar-idok-a-felvideken-1938-1945-9786155418914vett. Alapító elnöke a Történelemtanárok Társulásának, tagja az MTA Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanácsának. Jelenleg a Fórum Kisebbségkutató Intézet ügyvezető igazgatója. Művei közül emeljük ki a Telepesek és telepesfalvak Dél-Szlovákiában a két világháború között; A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok 1989–1992. I−II. (Popély Árpáddal közösen); az Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban; a Küzdelem a városért. Pozsony és a pozsonyi magyarok 1938–1939-ben; Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban és a Magyar idők a Felvidéken 1938-1945 című hiánypótló munkákat.
Forrás:
jdj, fotó: archív
http://www.gomorilap.sk
